Szerintem már van egy hónapja, hogy nem írtam bejegyzést a blogra. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt időm, és ha az egyetem kezdésre fognám az egészet. Jó, az igaz, hogy az egyetem miatt kevesebb időm lett szinte mindenre de ez nem elég indok arra, hogy igen is elhanyagoltam a blogot az utóbbi egy hónapban. Az igazság az, hogy nem igazán volt motivációm arra, hogy írjak (amit borzasztóan nagyon sajnálok). Nem akartam csak azért egy bejegyzést megírni, hogy minden héten legyen valami olvasnivaló. Én azért gyártok tartalmakat, azért indítottam el a blogomat, hogy tanácsokat, tapasztalatokat , tippeket, észrevételeket osszak meg az emberekkel. A leglényegesebb dolog pedig, hogy legyen az írásomnak mondanivalója. Na de a lényeg, hogy végre lett motivációm írni és végre időm is lett annyi, hogy olyan tartalmat írjak aminek szerintem sok mondanivalója van.
A mostani történetem ott kezdődik, hogy van van két leányzó a youtubeon akik fantasztikus tartalmakat gyártanak minden egyes héten a csatornájukra.(Link a bejegyzés végén lesz.) Ez a két leányzó most a hétvégén feltettek egy közös videót az egyikőjüknek a csatornájára. Ez a videó a -Perfect Imperfections Tag- . Magyar kifejezést talán nem is tudnám megmondani Nektek pontosan, csak körbeírni amiből biztosan megértitek. Ennek a lényege, hogy olyan dolgokat osztasz meg a másikkal, ami a saját véleményed szerint régen esetleg utáltad magadban és most már megszeretted.Amikor megnéztem a videót arra gondoltam, hogy ebből mennyit lehet tanulni másoknak. Rájön az ember, hogy senki se tökéletes, mindenkinek vannak olyan dolgok amiket tökéletlennek tartanak saját magukban .
Most én szeretnék ilyen dolgokat Veletek megosztani, amit régen borzasztóan nem szerettem magamban, de most már az idő múltával vagy megszerettem, vagy csak egyszerűen elfogadtam.
1. Alacsony vagyok. Pontosabban 155cm.: Ez régen borzasztóan zavart, főleg általánosban és középiskolában. Mint gyerek, és kiskamasz, azt hittem hogy nem csak azért néznek le rám mert kicsi vagyok, hanem a szó másik értelmében is. Aztán középiskolában ott már picit jobb volt a helyzet, ott mindig nagyon örültem, ha láttam egy alacsonyabb lányt. Ez, hogy alacsony vagyok, nagyon nagyon sokáig zavart. Mindig cikinek tartottam hogy én kicsi vagyok, ha például egy képet csináltam a barátaimmal én voltam a legkisebb. Aztán elmentem az egyetemre, ott aztán láttam, hogy nem vagyok egyedül. Nagyon sok velem egymagasságú lánnyal barátkoztam össze és ennek nagyon örültem. Aztán ami ebbe a kicsiségbe még zavart, hogy ahogy telt az idő, felnőttem , és elég érdekesnek jön ki amikor 15-16 évesnek néznek engem. Ja, meg el ne felejtsem azt, hogy nagyon sokáig cikinek tartottam azt, hogy a gyerek részlegen kell vegyek magamnak farmernadrágot, vagy esetleg kabátot. Most már, felnőtt fejjel, teljesen elfogadtam azt hogy kicsinek születtem. Ahogy mondják, minden rosszban van valami jó! Ez így igaz. A növésem miatt több mint valószínű, hogy fiatalabbnak fognak mindig is hinni az emberek. Rájöttem, hogy csak időpocsékolás volt az, amikor azért voltam szomorú mert azt hittem, hogy egyedül vagyok ebben a helyzetben. A ruhavásárlás pedig, a mai napig boldogan megyek a HM gyerek részlegére vásárolni farmernadrágot.
2.Kicsi láb, széles lábfejjel párosítva: Pontosabban fogalmazva 33-34 közötti lábam van. Huh, de furcsa ezt így leírni. Valahogy mindig is furának tartottam azt, hogy ilyen kicsi a lábam, de hát ha már kicsi termetű is vagyok, akkor nem lehet 42-es lábam. Nem igaz ? Mindig is a gyerek részlegen vettem a lábbeliket is mint a nadrágot és a kabátot. Amikor kamasz voltam, nagyon utáltam azt, hogy gyerek részlegen kell vegyek magamnak cipőt, miközben a többi velem egykorú lányok már a magassarkú részlegen is vehettek. A széles lábfejemről pedig tényleg nem tehetek, így születtem, így kell elfogadni. Ez azért zavart mindig, mert nem tudtam sose olyan csinos cipőket felvenni mint a kis csinos balerinacipő, vagy magassarkú. Lassan lassan megbarátkoztam ezzel is, ahogy a többi dologgal is az életemben. Nem mondom azt, hogy könnyű volt, és azt se mondom, hogy teljesen sikerült. Mert nem ! Mai napig a cipővásárlás nálam egy kész katasztrófa. Annyiba különbözik a régi helyzettől, hogy én nem fogom fel a III. világháborúnak, ha nem találok tíz perc alatt magamnak olyan cipőt amilyet szeretnék, hanem egy kihívásnak fogom fel amit természetesen meg is oldok előbb-utóbb, és türelmesen keresgélek tovább.
3.Kipirult arc: Nálunk a családban jellemző az, hogy nem hófehér bőrűek az emberek, főleg édesapám oldaláról. Természetesen ezt én is örököltem tovább. Egy kis napsütés is elég hozzá, hogy piros legyen az arcom. Amit természetesen mint a többi dolgot is, ezt is cikinek tartottam régebben. Most már tudom, hogy genetikáról van szó, és ami pozitív dolog ebben a helyzetben az, hogy nem kell használjak pirosítót az arcomra, mert ami másnak fel kell kenni, az nekem természetesen jön :P.
4.Van két piros pontom: Pontosítva ez a két piros pont az arcomon található. Az egyik az orromon, a másik a szemem alatt. Ezekben azt utáltam régebben, hogy ezek is az erősebb napfényre kipirulnak jobban a kelleténél, és semmilyen alapozó nem tudja elhalványítani. Úgy fogtam fel, hogy az arcom a két piros pont miatt csúnyább lesz. Utána érdeklődtünk, hogy nem e lehetne ezeket leszedetni. A válasz az volt, hogy de igen, csak a szemem alatti kis piros pont rossz helyen van és azt kicsit veszélyesebb leszedni. Végül úgy döntöttem, hogy mind a kettő marad. Ezek hozzám tartoznak, ez vagyok én. A két piros pont nélkül már nem az az ember lennék. Most már megbarátkoztam vele, és bátran ki megyek így is az utcára smink nélkül.
Összegezve : ez a 4 dolog régebben nagyon megtudta keseríteni az életem.-Mármint én azt hittem. Aztán rájöttem, hogy ezek a dolgok csak apróságok. A lényeg az, hogy ezekből a dolgokból nincsen komolyabb bajom, egészséges vagyok, és ezek mellett is boldog ember lehetek ugyan úgy mint bárki más!
Mindenkinek azt tanácsolom, ha hasonló helyzetbe kerül mint én kerültem, ne keserítse el. Mindenbe van valami pozitív dolog,és minden okkal van úgy ahogy van !
Remélem tetszett Neked ez a kicsit hosszúra nyúlt bejegyzésem. Ha Neked is van ehhez hasonló történeted, vagy olyan dolog amit régen utáltál magadban és most már kibékültél vele írd meg nekem! Kíváncsian várom !:)
PUSZI ÉS ÖLELÉS
Megjegyzések
Megjegyzés küldése