Szerintem senkinek nem kell, bővebben elmagyarázzam, hogy most mi a helyzet szerte a világban. Hónapok óta halljuk, hogy mi ez a vírus, hogy épp melyik országban csap le, és hogy milyen intézkedéseket hajt végre az adott ország. Ezeket a tényeket tudva és hallva minden nap a hírekből, vagy olvasva különböző oldalakon, az embereknek elég nagy százaléka nem igazán fogja fel, hogy ez esetleg vele is megtörténhet. Én is így vagyok, voltam. Amíg úgymond az én országomban ahol élek (Magyarország) nem lett meg az első fertőzött addig azt gondoltam, hogy velünk úgy se fog semmi durva történni (én naiv). Aztán jöttek hirtelen azok a hírek, amikről rájöttem, hogy nem álmodom, és igen is a vírus nem válogat. Bár én nem vagyok beteg, de lelkileg számomra is elég megterhelő ez az egész. Már csak az a tudat, hogy például bezárták az egyetemeket, és még ügyet intézni se tudok bemenni, ha oda kerülne a sor. Vagy, hogy határozatlan ideig itthonról kell, dolgozzak. A legnagyobb felébredés pedig akkor jött számomra, amikor a határátkelőket lezárták, és rájöttem, hogy lehet, hónapokig nem fogok találkozni a szüleimmel. Nem mentem minden héten haza hozzájuk, viszont mindig megnyugtatott az a dolog, hogy bármikor hazamehetek, és nem gátol meg benne semmi. Viszont most, ez a bizonytalanság, hogy mikor lesz ennek vége, és hogy hogyan lesz ennek vége ez a legrosszabb dolog. Nem tudják az emberek, hogy meddig tart ez az egész, és hogy lesz–e esetleg rosszabb.
Ha nem akarjuk azt, hogy a mi helyzetünk is olyan legyen, mint az olasz embereknek, akkor muszáj kicsit lelassulnunk. Muszáj betartanunk bizonyos szabályokat, még ha nem is tetszik. Nem szabad pánikszerűen viselkednünk, mert idővel minden rendben lesz , de addig is nem mindegy, hogy mennyire alkalmazkodunk az új élethelyzethez.
Próbáljuk meg ebben az új helyzetben is meglátni a jót, mert nincsen olyan rossz dolog a világon, aminek nem lenne egy legkevesebb pozitív hatása.
Nézzünk most egy pár pozitív dolgot ebben az egészben:
- Tehetünk ellene: igen, tehetünk, nem könnyű, de legalább meg van nekünk adva a lehetőség, hogy tehetünk valamit. Otthon maradni, nem találkozni senkivel, és mindent fertőtleníteni. Lelkileg nagyon megterhelő, de úgy gondolom, hogy ez még mindig jobb, mintha tétlenül ülnénk egy helyben.
- Oktatás: itt főleg az általános és gimnáziumi iskolákra gondolok. Nekik egy teljesen új világ nyílt meg és ez nem feltétlenül rossz.
- Home office: ezt én is megtapasztalom, ha tetszik, ha nem, de most egy ideig itthonról kell, dolgozzak, és bármennyire szeretem azt a környezetet, az embereket, akikkel együtt dolgozok, most egy ideig csak virtuálisan találkozhatok velük.
- Lesz ellenszer: legalább is azt olvastam, hogy már dolgoznak rajta, hogy legyen, és ez jó dolog.
- Nincs rohanás: az emberek rohannak. Reggel a munkába, a suliba, aztán vásárolni és még ki tudja, hogy hová. Meg kell tanulnunk lelassulni, és őszintén megmondva szerintem mindenkinek jót fog tenni.
Mi lesz ezután? Nem tudom, senki nem tudja, viszont ebben a helyzetben szerintem az a legjobb megoldás, ha a tőlünk telhető dolgokat megtesszük és bízunk a legjobbakban és imádkozunk.
LEGYÜNK TÜRELMESEK, ÉS VIGYÁZZUNK MAGUNKRA ÉS EGYMÁSRA!
Puszi és ölelés
Megjegyzések
Megjegyzés küldése