A „Nincs időm olvasni kihívás”-nak köszönhetően,
ismertem meg ezt a regényt.
Még mielőtt jobban belemerülnénk, és leírnám a
véleményemet a könyvről, kicsit had meséljek nektek erről a kihívásról.
Szabados Ágnes (az RTL Klub híradósa, és a Libertinekönyvesbolt tulajdonosa és a Nincs időm olvasni kihívás alapítója) 36 hónappal
ezelőtt létrehozott egy olyan kihívást, ami arról szól, hogy minden hónapban
olvassunk közösen egy könyvet különböző témákban, amit utána közösen Ágival a hónap végén a csoportban "élőben" megvitatunk. Volt már olyan téma, hogy egy
piros borítójú könyvet kellett elolvasni, vagy például a júniusi, ami az volt,
hogy olyan könyvet olvassunk el, ami nyugdíjasokról szól. Persze nem csak egy
konkrét témát, vagy ötletet határoz meg Ági, hanem egy könyvet is ajánl az
adott hónapra. Így jutottam el én a Csütörtöki nyomozóklubhoz.
Hol is kezdjem?! Röviden a cselekmény arról szól, hogy
egy békés nyugdíjasotthonban négy
valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan
gyilkosságokról beszélgessenek.
Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját
otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás
középpontjában találja magát. A nyolcvanaik évükhöz közelitő cuki öreg bácsikák
és nénikék, nagyon ravaszok és okosak, így még van pár meglepő trükk a
tarsolyukban ahhoz, hogy megoldjanak egy gyilkosságot.
A könyv eléggé megosztó
az emberek szerint. Van, akinek nagyon tetszik, van, aki végig se tudja
olvasni. Én is sokszor küszködtem vele, így nem is tudtam befejezni júniusban.
Na de nézzük is, milyen
véleményem van erről az érdekes regényről. Kicsit többet vártam volna a
könyvtől, mivel a borítón olyan véleményeket olvashatunk, hogy „Bámulatos
rejtély” vagy, hogy „Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain”- hát, elég
sok A. C. könyvet olvastam már, de ez nem igazán ér a nyomában. Bár ezzel nem
lebeszélni akarlak titeket róla, ez csak az én személyes véleményem. Lehet,
hogy nektek ettől még sokkal jobban fog tetszeni, mint nekem. Más dolog, amivel annyira nem tudtam
megbarátkozni olvasás közben, az-az, hogy kicsit sok szereplőt ismerhetünk meg,
akiket néha nehezebben lehetett követni. A borítón (igen, újra a borítót hozom
fel, kicsit sok rajta a vélemény, ami marketing célból nagyon jó, de talán
ezért is vártam el a könyvtől többet) olyan vélemények is vannak még, hogy
hangosan röhögnek a regényen. Őszintén, én néha megmosolyogtam rajta, de nem
igazán nevettem. Lehet, hogy angolul, sokkal jobban átjönnek a viccek, de
magyarul nem igazán.
Viszont ezek mellett
voltak olyan pozitív tulajdonságai is a regénynek, mint például az, hogy a nyugdíjasok
irtó cukik voltak, és a rövid fejezeteknek köszönhetően olvasmányos volt a regény. Talán ennek is köszönhetem azt, hogy nem hagytam abba az olvasását.
Összességében kicsit
többre számítottam, de ettől függetlenül végig olvastam, mert nagyon kíváncsi
voltam arra, hogy az öreg nénik-bácsik, hogyan tudnak megoldani egy gyilkosságot.
Nem bántam meg, mert ha a könyv teljes mértékben nem is nyerte el a
tetszésemet, a vége mindent vitt 😊.
Ha te is szeretnél csatlakozni a
NIOK-csoporthoz, akkor bármikor megteheted a következő linken:
https://www.facebook.com/groups/1766617253661346
Illetve, a júliusi témánk : "Egy magyar regény, amely idegen nyelven is megjelent"
Közös könyvünk pedig: Gárdos Péter: Hajnali láz
Libertine könyvesbolt elérhetősége: https://szabadosagnes.hu/konyvesbolt/
Jó olvasást mindenkinek!:)
puszi és ölelés
Megjegyzések
Megjegyzés küldése