Tényleg ilyenek a felnőtt emberek?!

 

Csak 142 oldal. Egy nap alatt simán kiolvasom. -gondoltam magamban, amikor a kezembe vettem a Felnőtt embereket. Aztán elkezdem olvasni. Rá kellett jöjjek arra, hogy hiába rövidebb könyvről van szó, maga a mondanivalója, és a tartalma nem olyan egyszerűen emészthető.

Ida sikeres építész. Egyedül él, általában nős férfiakkal keveredik hol rövidebb, hol hosszabb viszonyokba. Egyre jobban kezdi aggasztani az, hogy nincsen gyermeke, és fel attól, hogy már lassan kifut az időből.

Amikor a negyven évet betölti, elhatározza, hogy lefagyasztja a petesejtjeit, arra az esetre, hogyha megtalálja majd az élete párját. A nagy döntésről a családjának, pontosabban az édesanyjának és párjának, a húgának és párjának a tengerparti nyaralóban szeretne beszámolni, az édesanyja hatvanötödik születésnapján. Azonban, Ida húga Marthie megelőzi egy sokkal érdekesebb, jelentősebb hírrel. A meghitt, nyugodt nyaralás, születésnapozás lassan-lassan egy rémálom kezd lenni. ..

Bár ilyen egyszerű lenne ez a könyv, mint ahogy most a tartalmát leírtam. Ettől sokkal, de sokkal mélyebb érzéseket kelt fel az emberekben. Olvasás közben, sokszor lettem én is ingerült, mint maga a könyvben lévő szereplők, hol majdnem sírtam, hol én is egyet értettem velük. Viszont egy biztos, ez a könyv teljes mértékben megmutatja azt, hogy milyen nehéz másképp viselkedni, mint ahogyan a rég megszokott szerepek diktálják és, hogy a régi gyerekkori traumák mennyire vissza tudnak köszönni egy ember felnőtt életében is.

 A regényben csupán csak pár nap történéseit ismerhetjük meg: anya-lánya kapcsolatokat, gyerek-mostohaanya kapcsolat, és egy olyan nő életébe is belekukkanhatunk, aki bár már felnőtt ember, mégis úgy viselkedik még mindig, mint egy tinédzser.

" -Mi a  baj?

-Semmi.

-Hogy vagy?

-Jól.

-Minden rendben?

-Persze."

Akár a regényből is idézhettem volna ezt a három kérdés-választ, és bár ebben a formában nincs benne, mégis olvasás közben ezek a hétköznapi kérdések-válaszok jutottak az eszembe. Szinte már reflexből válaszoljuk azt, hogy semmi-jól-persze...Mintha egy begyakorolt vers lenne. 

Ha baj van, az nem semmi. 

Ha rosszul érzed magad, akkor nem vagy jól és nincs minden rendben.

Igazán tanulságos regény volt számomra, és bár nem volt könnyű a végére érni, és nem is igazán az én stílusom, mégis tetszett.

Ha szeretnél te is egy igazán tanulságos, érdekes könyvet olvasni az anyasággal, gyerekkorral  és a karierrel kapcsolatban, akkor csakis ajánlani tudom neked a Felnőtt embereket.

Puszi és ölelés