Már nem is tudom, hogy mikor kezdtem el ezt a könyvet olvasni. Szerintem úgy február környékén. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, és bevallom, hogy egyáltalán nem csalódtam benne.
Engem mindig is érdekelt a történelem, és mindig is szerettem azokat a könyveket, történeteket, filmeket, amik igaz történet alapján játszódnak, vagy íródnak. Na de nem is húzom tovább, lássuk, hogy miről is szól ez a csodálatos könyv.
A magyar származású dr. Edith Eva Egert a családjával együtt 1944-ben a nácik haláltáborába Auschwitzba deportálták. Eva még csak 16 éves volt, amikor ez történt vele, és csodával határos módon túlélte a haláltábor szörnyűségeit a nővéreivel együtt. Ezek után pedig Amerikába ment, és úgy döntött, hogy megbocsájt a fogvatartóinak és a gyilkosoknak. Sőt, pszichológusnak tanult és sok olyan embernek segített akik hasonló helyzetben voltak mint ő. Arra próbálja tanítani az embereket, hogy mindig van döntési lehetőségük, el kell engedni a múltban való sérelmeket,és meg kell bocsájtani a múltban való események miatt, hiszen ő igazán tudja azt, hogy milyen élet az amikor úgy dönt az ember, hogy a múlton rágódik vagy , hogy próbálja leküzdeni a múlban való dolgokat.
Bevallom a témája miatt kicsit azt hittem, hogy nyomasztó lesz, de egyáltalán nem volt így. Eva könyvében épp az a csodálatos, hogy egyáltalán nem hangol le, hanem épp hogy hatalmas erőt ad.
Erőt az újrakezdéshez, a megbocsájtáshoz, az elengedéshez. Elképesztően motiváló egy könyv.
Kedvenc idézetem: ˝Azt hogy ha a múlt elől futunk, vagy a jelen fájdalma ellen harcolunk, akkor bebörtönözzük magunkat. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami van és megbocsátunk magunknak, megnyitjuk szívünket, hogy felfedezhessük a jelenben létező csodákat. ˝
Végezetül pedig meg szeretnék veletek osztani egy videót amiben Eva üzen az olvasóinak.
PUSZI ÉS ÖLELÉS
Megjegyzések
Megjegyzés küldése